Az epilepsziával élők 90%-a fejlődő országokban él, ahol a betegség előfordulása magas és a kezelési különbség nagy, részben a rossz egészségügyi lehetőségek és a magas költségű gyógyszerektől. Az orvosi konzultáció és az antiepileptikumok nem feltétlenűl drágábbak, mint a tradicionális gyógyítók, akik olyan orvoslásokat kínálnak, mint például a növényi infúziók és hasi masszázs. Ennek ellenére, az epilepsziával élő embereket az alacsony jövedelmű országokban inkább bíznak a hagyományos gyógyítókban, nem pedig a modern orvosi ellátásban.

Madagaszkárban vannak keresztény táborok (akár katolikus, akár protestáns) amik alternatívákat kínálnak azoknak az embereknek, akik nem akarnak vagy nem tudnak hozzáférni az orvosi szolgáltatásokhoz, és különösen azoknak, akik az epilepsziára úgy néznek, mint egy gonosz lény megnyilvánulását. Találtunk három vallási tábort Madagaszkár azon régióján, aminek 194 000 lakosa van. Engedélyt kaptunk arra, hogy részt vegyünk az úgynevezett gyógyító üléseken. A betegekkel folytatott interjúkban azt tapasztaltuk, hogy az epilepsziásokat kezelő embereknek két kritériumnak kellett megfelelniük: hogy magyarázatot adjanak az epilepsziára és egyéb lelki betegségekre (gonosz megszállás), és hogy ingyenes kezelést adjanak (imák és ördögűzés).

Minden tábornak kb 40 betege volt havonta (ebből nem tudjuk hányan voltak epilepsziások), és azt tudtuk meg az interjúkból, hogy a betegek 1 hónap és 2 év közötti időtartamban vannak a táborban, de vannak betegek, akik egész életüket ezekben a táborokban töltik. A kezelés áll imákból és ördögűzésből naponta kétszer. Van egy orvos aki felkeresi a tábort, és havonta egyszer járóbeteg konzultációkat tart. Egyes betegek kapnak egy epilepszia elleni szert, ha már korábban felírtak neki az orvosok még évekkel ezelőtt, de úgy tűnik, ez ritka: a mi felmérésünk szerint a mintegy ötöde a megkérdezetteknek kapott fenobarbitont.
A másik két táborban az a meglepetés ért minket, hogy a roham alatt, és néha még a rohamok közötti, az epilepsziás embereket néha magánzárkában tartották. Voltak, akiknek össze volt bilincselve a csuklója és a bokája, általában kötelekkel, de néha fémlánccal. Ez a megközelítés elfogadottnak tűnt, ha úhgy ítélték, hogy a beteg veszélyt jelenthet másokra nézve, vagy hogy megbüntessék a gonoszt a testükben. Egy másik nagy problémát a szakmai felügyelet nyilvánvaló hiánya jelentette, és hogy a beteget injekciós gyógyszerekkel kezelték, gyakran tiltott kábítószerekkel, amiket a táborban árultak. Az ilyen kezeléseket a betegek a roham alatt vagy közben kaptak, amikor a beteg még fel sem eszmélt teljesen.

Már korábban is volt lábbilincs felhelyezéses eset, mikor egy lány bólogató kórban szenvedett Ugandában, de ez az otthonában történt, és a motiváció az volt, hogy megvédjék őt a fulladás, égés, vagy más balesetektől.

Sürgős intézkedéseket kell tenni Madagaszkárban, hogy oktassák a lakosságot, hogy az érintettek hogyan lássák el az epilepsziás embereket, és fokozzák a hozzáférést a gyógyszerekhez. Ezeket a veszélyes gyakorlatokat sürgősen le kell állítani.

forrás: http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS1474-4422%2812%2970186-2/fulltext


2012-ben volt a 10. Európai Epilepszia Kongresszus Londonban. A kongresszuson lehetőség volt arra, hogy megünnepeljék az eddig elért sikereket, amilyen előlépéseket az ellátásban tettek az epilepsziás embereknél, és hogy elgondolgozzanak a betegek kielégítettlen szükségleteket, amelyek későbbi kutatásokat igényelnek a klinikai gyakorlatban a következő évtizedben.

 

hanganyag (riport) angol nyelven: http://download.thelancet.com/flatcontentassets/audio/lancet/2012/28september-epilepsy.mp3

A Sanofi-aventis, mint a vezető globális gyógyszeripari cég, nem csak könnyített hozzáférést biztosít a fejlődő országoknak a minőségi gyógyszerekhez, hanem számos egészségügyi szolgáltatásokat is ad.

 

forrás: http://csr-manager.org/en/projects/Uebersichtsseiten/Human-Rights/Improving-the-Future-of-Epileptic-Patients.php

Egy foglalkozási therapeuta Madagaszkárban

"Andry egy 25 éves fiú. 18 hónapos kora óta epilepsziás. De az Isten szereteténke és megbocsájtásának köszönhetően, a fiú egészsége javulásnak indult. 19 évesen kezdett antiepileptikumokat szedni, de már 6 éve nem szedi őket. Jelenleg fejlesztésekre jár. 2013 óra foglalkozik vele a therapeuta. Egyre jobban kinyílik az öntudata. Meg tud fogni dolgokat. Ritkán vannak rohamai. Kapott kerekesszéket ami sokat segített neki. (...)"


bővebben itt olvashatsz róla: http://themadagascarotstory.wordpress.com/