Megemlékezés az éticsigáról

Mikor egy jó hírt negatívan fogadnak...mert az-az epilepszia....

2018. június 27. - eticsiga.blog
Történt egyszer, hogy sejtésem beigazolódott, a terhességi teszt pozitívat jelzett: babát várok! Nagy öröm, de előbb még egy ultrahang felvétellel is igazolni kell, hogy ez valóban megtörtént.
Aggodalomra semmi ok, gratulálunk kismama, mindent rendben találunk -mondja a nőgyógyász. Kér egy fotót az embrióról?
Hát hogyne kértem, futottam is a fotóval a páromhoz, elújságolni a nagy hírt. Örült a drágám, boldog volt ő is, de egyszer csak megszólal: És az epilepszia?
Nyugtatgatom, hogy nem lesz semmi gond. Évek óta rohammentes vagyok, csak egy szem antiepileptikumot szedek, és az is köztudottan a legbiztonságosabb gyógyszer a kismamáknak. Azon kívül még folsavat és terhesvitamint is szedek. A folsav védi a magzatot a velőcső rendellenességtől, és alapjában azért van, hogy megfelelő képpen fejlődjön a baba idegrendszere.
Az epilepsziára szedett gyógyszerem átjut a placentán, azaz a baba is kap belőle egy keveset, de az is már részben átszűrve érkezik hozzá. Ez tény. Mi a megoldás? Folsav és megfelelő antiepileptikum kiválasztása. Epileptológussal konzultálni. Táppénzre elmenni (veszélyeztetett terhesként azonnal).
Következő lépés: mikor mondjuk el a szülőknek? Erre szerintem nincs megfelelő időpont. Sokan várnak a 12. hétig, mert hátha vetélés lesz, de jobban belegondolva, ha negatív dolog éri a kismamát, nem jobb, ha a család lélekben vele van, segíti? Ígyhát 2 nappal később már tudta mindkét szülő. És hogy milyen volt a fogadtatás? Hát, vegyes.
Az én szüleim nagyon boldogok voltak, első unoka lesz a családban! De a párom anyukája nagyon nem örült annak, hogy unokája lesz. És mikor a fia, aki egyébként hivatásosan orvos, közli vele, hogy aggódik értem, mert az epilepsziám miatt veszélyeztetett terhes vagyok.....mikor az anyukája megtudta, hogy epilepsziás vagyok, teljes gyűlölet szállta meg.
Eddig nem igazán jött szóba, hogy én az anyósommal megvitassam az egészségügyi bajaimat. Az epilepsziám nem genetikai, nem örökölhető, hanem születéskori sérülésből megmaradt heg “mellékterméke”. Nem vagyok őrült, csak sérülést szenvedtem el. És azzal együtt az epilepsziát is megkaptam. Nekem ezt dobta a kocka. Mindenkinek van valami baja, vagy ha még nincs, akkor majd lesz.
Egy nap csörög a telefon, látom, az anyósom hív. Felveszem, egy szia hallatszik. Aztán megkérdem, örül annak, hogy nekünk nemsokára babánk lesz? Erre csak úgy dőlt belőle az utálat, fenyegetés. Hogy én sose mehetek hozzá a fiához, és mi az, hogy nem beszéltem neki a betegségemről? Mondom ez nem betegség. Hát akkor minek nevezed? Ez egy állapot. De az anyóst sehogy se lehetett meggyőzni, teljesen kikelt magából, hogy az unoka biztos szellemi sérült lesz és szintén epilepsziás.... így hát letettem a telefont. Aztán meg bőgve öleltem át a barátnőmet, aki pont ott volt velem akkor.
Sose szabadulok meg az epilepsziától. Az életem része lett. Egyszer megkaptam, és azóta meg lettem bélyegezve. Nem számít az, ha már több éve rohammentes, tünetmentes vagyok. Akkor is minden nap be kell vennem azt a csodapirulát. Mert az antiepileptikumokkal csak a rohamok kitörését fékezem meg. Attól, hogy a rohamok elmúlnak, az epilepszia még ugyan úgy megmarad.
Próbáljon mindenki pozitívan élni. Nekünk ezt dobta a kocka, nem tagadhatjuk le, hogy ezzel élünk. Az életben vissza fog köszönni, mindegy hogy ránézésre teljesen egészséges embereknek látszunk. Legyen valakid, akire tudsz támaszkodni, ha valakitől egy ilyen pofont kapsz. Legyen valakid, aki meghallgat, ha a padlón vagy.

A bejegyzés trackback címe:

https://eticsiga.blog.hu/api/trackback/id/tr5214078343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.