èrdekessègek a nagyvilàgból

Epilepszia

Epilepszia

Amikor a férfi partnered epilepsziával él

2017. március 30. - eticsiga.blog
Emlékszem, mikor először láttam azt a sok gyógyszeres dobozt Márk fürdőszoba szekrényében. Még nem voltunk olyan hosszú ideje együtt, én pedig nagyon érdeklődtem a gyógyszerei iránt, amiket ő szedett. Megkérdeztem tőle, és ő azt mondta, hogy a rohamok miatt szedi őket. Én nem igazán értettem, hogy ő mit értett ezalatt, azt mondta, hogy ez nála kontrollálva van, ezért nem is nagyon fordítottam erre túl nagy gondot. Örültem, hogy Márk megosztotta velem ezt az érzékeny személyes információját, pedig még nagyon az elején jártunk a kapcsolatunknak.

Márknak a 20as évei végén lettek rohamai, amiket már a gyógyszerekkel nem lehetett kontrollálni. Igaz, ezek csak kisrohamok voltak, de mikor először láttam egy ilyen rosszullétet, teljesen megijedtem. Márk nem tudott beszélni hozzám, furcsa hangokat adott ki magából, és furcsán mozogtak néha a kezei.
Ettől a pillanattól tudtam, hogy ez hatással lesz a kapcsolatunkra. Amikor az epilepszia kontrollálva van, te sose gondolsz rá. De mikor az epilepszia megfékezhetetlenül feltör, napi 6-8 rohamokat okozva, nem tehetsz mást, mint hogy minden egyes nap csak az epielpsziára gondolsz.
A rohamok nem akartak megszűnni, így befolyással volt a munkájára, otthonára, személyes életére. A munkahelyén a munkatársai nem értették ezt a furcsa viselkedését, ezért egy idő után megkérték, hogy menjen el szabadságra. Nem tudta fejleszteni magát a munkahelyén, nem adták meg neki a lehetőséget, hogy megmutassa tehetségét, nem tudott már rendesen fókuszálni a feladataira, ekkor már mindenki tudta a munkahelyén hogy mi baja. Még egy ügyvéddel is beszéltem Márk érdekében, de ő is csak azt mondta, ez ellen nem lehet mit tenni, csak ha ki nem rugják Márkot a rohamai miatt.
Márk többé nem vezethetett, szóval nekem kellett őt munkába vinnem. Ez számomra egyre bosszantóbb volt, ami kihatott a kapcsolatunkra és az én életemre is. Számomra, ez egy tolvaj, aki ellopta az egyébként csak nyugodtan a fotelban ücsörgő, boldog, mindig mosolygós férjemet, és egy részét a kapcsolatunknak.
A férjem zárkózottabb lett, több órán keresztűl csak videójátékokkal játszott, mikor hazajött, nehezen beszélt nekem az epilepsziájáról és az érzéseiről. Már nem is tudott a kapcsolatunkra és a régóta tervezett esküvőnkre fúkuszálni.
Én mindezt nehezen kezeltem. Volt néhány barátom, de úgy éreztem, senki se érti meg az én problémámat. Mégis hogy tudnák megérteni? Nem tuudtam magam se, hogy most min megyek keresztűl. Nem akartam Márkkal közösségbe menni, félve attól, hogy kényelmetlen helyzetbe hoz engem, ha rohama lesz a többiek előtt. Utálom hogy ezt kell mondanom, de tényleg ezt éreztem abban a pillanatban.
Nemrég költöztünk át egy másik államba, Márk jobb gyógyszereket kapott, azóta ismét kontrollálva lettek a rohamai.
Most így visszanézve, egy csomó dolog van, amit én másképp csináltam volna. Túl sok ideig vártam arra, hogy Márk terápiás kezelést kapjon a lelki problémái miatt, és túl sokáig vártam arra, hogy egy kapcsolat terapeutát találjak magunknak.
Én azt ajánlom, hogy a hozzám hasonló cipőben járó emberek keressenek maguknak segítséget barátoktól, ismerősöktől, és gyakrabban jöjjenek elő. Én abban az időszakan nem igazán tartottam a kapcsolatot a barátaimmal, még akkor sem, ha elszigetelve, magányosan éreztem magam.
Keress fel epilepszia segítő csoportokat, amit az interneten nem nehéz megtalálni.
Azt is ajánlom, hogy aki egy epilepsziás emberrel él együtt, néha saját magával is törődjön: jó étkezési szokások, fitt életmód, elegendő alvás. Megtanultam, hogy minél stresszesebb egy tapasztslat, annál több ön-törődés szükséges, ahhoz hogy egészséges legyél. Segíthet még a relaxációs gyakorlatok, masszázs, rajzolás, festés, kézművesség.
Mind az epilepsziával élő emberek, mind azok, akik támogatják őket, időnként túlterheltnek, reménytelennek, és tehetetlennek érezhetik magukat.
Az epilepszia az egész családra hatással van. Egy nem egy ember hibája, és nem valaki egyéni problémája. Mint ahogy a szerelmedet is támogatnod kell ezen a nehéz úton. Minél jobban figyelsz önmagadta, és teszel is ezügyben, annál jobban tudsz majd törődni a szerelmednek.
Végezetűl, egy csipet humor mindig fontos. Az epilepszia beléphet az életedbe úgy, mint egy nem szívesen látott vendég, és aközpontja lehet mindennek. De akkor is keresd meg a humort benne! A nevetés, az öröm nagyon jó stresszoldó tulajdonsággal rendelkezik, és meg is könnyíti ezt a bonyolult szituációt, amiben vagy.
Zárásképp, ne feledd hogy mindig van remény. Mind a két ember, aki epilepsziával él, és aki melette áll, néha túlterheltnek, reménytelennek, tehetetlennek érezheti magát. Kutass segítségért.
Folyamatosan keress támogatást, mind az orvosoktól, mind a barátoktól, mind pedig a közösségtől. Mindig támogassátok egymást, mert ebben mind a ketten benne vagytok.

A bejegyzés trackback címe:

https://eticsiga.blog.hu/api/trackback/id/tr612389487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása