Maga az epilepszia egy jól ismert betegség volt már a Kolumbusz előtti kultúrákban is. Azonban, a natív kultúrákban élő epilepsziásokról jelenleg szűkösek a tanulmányok. A célja ennek a tanulmánynak az, hogy kutassa a bennszülött kultúrákban jelen lévő, az epilepsziát körülölelő mítoszokat, mágikus-vallási gyógyító rítusokat és ceremóniákat, valamint a természetes gyógymódokat, amiket az archaikus kultúrák használtak.
A kutatás módszere az volt, hogy antropológusok terepmunkát végeztek Közép- és Dél-Amerikában Tzeltal Maya (Chiapas, Mexikó, 1995), Kamayurá (Mato Grosso, Brazília, 1999) és Uru-Chipaya bennszülött emberei között (bolíviai Andokban, 2004). Információkat gyűjtöttek sámánoktól és gyógyítóktól epilepszia hiedelmekkel kapcsolatban, és a hagyományos gyógymódokról, kezelésekről.
1995-ben ellátogattunk a 250 lakosú Mahosik közösségbe egy spanyol-tzeltar tolmáccsal. A Tzeltal emberek tub tub ikal -nak nevezik az epilepsziát( jelentése: "person that breathes anxiously or shocking"). Legtöbbször felnőtt korban éri el az embert, és a vérében marad.
Ezt a betegséget egy állat szelleme okozza, aki megtámadta az embert, amikor az ember a jó és a rossz lelkekkel veszi fel a harcot. Úgy gondolják, hogy minden férfinak van egy védőállata. Ezek a védőállat-lelkek a szent hegyek tetején élnek, és megosztják sorsukat a férfiakkal. Ilyen állat lehet a jaguár, puma, sas, és egyéb állatok, ami függ attól, hogy a férfinak milyen társadalmi rangja van. De a gonosz védőállata megpróbálja tanítani az egészséges ember védőállatának a boszorkányság titkait. Ez a jó és rossz spirituális állatok közötti harc az epilepszia.