Az amerikai gyógyszerfelügyelet, az FDA engedélyezte a világ első, 3D-nyomtatott gyógyszerének forgalmazását.

Az engedélyt az Aprecia gyógyszergyártó Spritam nevű epilepsziagyógyszere kapta meg. Ez a cég leírása szerint a 3D technológiás nyomtatásnak köszönhetően sokkal gyorsabban szívódik fel a hasonló epilepsziagyógyszereknél, márpedig egy epilepsziás roham kezelésénél a gyors felszívódás nagyon fontos tényező, ahogy az is, hogy a legtöbb ilyen gyógyszer elég nagyméretű tabletta, míg a Spritam viszonylag kicsi.

Egy szombati napon egy gimnáziumban lehetőségem volt előadást tartani a 13-14. technikusi osztályoknak. Én az előadásomat két csoportnak szántam. Az egyik csoportba tartoztak azok a diákok akik még nem hallottak az epilepsziáról, vagy esetleg már hallottak, csak téves információik vannak erről a betegségről, velük először is ezt szeretném tisztázni. Valamint a másik csoportba azok az epilepsziások tartoztak, akik esetleg nem biztosak abban, hogy jó szakmát választottak e maguknak, de őket már az előadás elején biztosítottam, hogy nagyon is jó helyen járnak.

Az előadást az epilepsziások munkavállalásával kezdtem.

1.

Egyik nap az orvosi egyetemen, az egyik szaktársammal azt tanultuk meg, hogy az egyik legjobban kedvelt orvosunknak rohama volt a reggeli vizitnél.

A roham látványától a körülötte lévő többi orvos és ápoló teljesen pánikba volt esve. Sokan megijedtek, megfagyva álltak ott. Egy gyakornok úgy gondolta, hogy a rohamot biztos az alacsony vércukorszint okozhatta, ezért megfogta a félig elfogyasztott fánkját és be próbálta gyömöszölni a szájába a még mindig rohamozó orvosnak. Mások kiabáltak segítségért, így még több orvos és nővér gyűlt össze a rohamozó körűl.

A fiatal orvos végül magához tért. Sok orvosnak és orvoshallgatónak, akik jelen voltak, vagy hallottak a rohamról, nagyobb tapasztalatot adott nekik, mint az eddigi több éves orvosi gyakorlatuk. Az epilepszia mindig is egy félelmetes és titokzatos betegség volt, és még sok ideig az is marad.

Összegyűjtöttem fórumokról néhány epilepsziás ember véleményét:

 „Én 10 évig nemhordtam a karkötőt, mikor egyszer elutaztam Denverbe. Amikor a repülőn ültem,hirtelen összeestem és nagyrohamom volt. Nekem általában nem szokott lenni nagyrohamom.  Egyszer Colorádóból jöttem haza, és egyszer csak  a kórházban keltem fel, beszélni se tudtam. A neurológusom ekkor ajánlotta nekem, hogy hordjak karkötőt. És igaza volt, mert a karkötő nagyon sokszor megmentette az életemet. Nagyon szeretek úszni, egy alkalommal ki kelllett engem húzniuk a medencéből, mert egy rohamom volt ami a semmiből jött. Nekem a karkötő egy igazi életmentő, az epilepsziám jól van kontrollálva, de van mikor a semmiből egyszer csak rohamom lesz.”

Kreatív szikra Projekt (Creative Sparks) 

A Kreatív szikra internetes oldal azt próbálja megjeleníteni, hogy mi történik az epilepsziával élő emberek fejében, érzéseiben, amiből sokszor félreértés, akár téves diagnózis születik.Remélhetőleg az alkotásokat végignézve jobb megértést fog kapni a laikus az epilepsziáról.

Az epilepsziával élő művészek értékes betekintést adnak a rohamokról és az életváltozásokról, ami az epilepsziával jár.

Az első napon, miután mindenki megérkezett, akik hoztak ötletek, azok 30 másodpercben elmondták, amit meg szeretnének valósítani, azután mindenki megjelölhette színes cetlivel, hogy melyik ötlet volt neki a legszimpatikusabb, majd pedig kiválasztották azt a 14 ötletet, ami a legtöbb szavazatot kapta. Mindenki  eldönthette, hogy a megmaradt ötletek közül melyikkel szeretne részletesebben dolgozni.

A csapat amihez tartoztam (team Aura), hat tagú volt.

"A mai blog bejegyzésem elég személyes. Sokan tudjátok, hogy már egy ideje megírom az életemet, mint epilepsziával élő szinkronszínész, azt is sokszor megosztom, hogyan befolyásolja a betegségem az életemet. Ezen a héten lesz a 24. évfordulója annak, hogy 18 évesen következett be életem első epilepsziás rohama. Abban az évben kezdődött, mikor friss egyetemista voltam egy színművészeti egyetemen 1991-ben. A 24 év alatt rengeteg emailt kaptam fogyatékkal élő emberektől, akik úgy vélték, hogy otthonról dolgozni szinkronszínészként a legutolsó opció számukra munka gyanánt."